Híres szülöttek

Kormos Ilonka színésznő, született Kováltsik Ilona Anna Berta, 1882. november 4-én,  Németújfalu, elhunyt:1962. július 18-án Budapest. Színésznő lett 1904 áprilisában. 1906-ban Kövessy Albertnél működött Pécsett és Újvidéken. 1908-ban a Népszínházban nagy sikerrel játszotta el a „Bob herceg” címszerepét, 1910. január 11-én a Király Színház vendége volt; ekkor az „Elvált asszony” Gonda szerepét adta. Ez év őszén a színház szerződtetett tagja lett, de már egy év múlva megvált az intézettől. 1912-ben  An der Wien-hez hívták meg (Bécs); ahol április elején mutatkozott be az „Éva” c. operettben, majd a Raimund Theater primadonnája volt. 1914-ben visszatért a Király Színházhoz. 1915-ben a Télikert és a Budai Színkör tagja volt. 1916-ban a Vígszínház társulatával a Népoperában lépett fel. 1917-ben ismét a Király Színház művésze lett. Utoljára 1921-ben a Fővárosi Orfeumban szerepelt. Főbb szerepei: Bob herceg (Huszka J.); Gonda (Fall: Elvált asszony); Éva (Lehár F.); Sylvia (Kálmán I.: A csárdáskirálynő). Kormos Ilonka halálakor házát az Irgalmas Rendre hagyta, jelenleg itt található a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár.

Forrás: Magyar színházművészeti lexikon. Bp. 1994. 406 o.
Magyar színművészeti lexikon. 1-4. köt.Bp. 1931. 3. kötet 13 o.

Elemy Sándor kántor, zenepedagógus, állami népiskolai tanító volt. Született Németújfaluban 1842. december 25-én, elhunyt 1897. március 3-án Temesváron. Édesapja, Elemy György Németújfaluban kántortanítóként, jegyzőként tevékenykedett, édesanyja Gruber Örzse volt. Elemy Sándor a Gimnáziumot Pécsett és Kaposvárott végezte; ezután egy évig édesapja mellett Németújfaluban, mint tanítógyakornok működött. 1859-ben a pécsi tanítóképzőbe lépett, hol 1861-ben a főelemi iskolákra tanítóképesítő oklevelet nyert. Ezt követően 1865-ig édesapja mellett segédtanító, azután pedig kinevezett rendes kántortanító volt. 1869-ben többek közreműködésével megalakította a szigetvár-vidéki tanítóegyletet, melynek első elnökévé megválasztották. Ugyanazon évben Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter által a népiskolaügy tanulmányozása végett Bajorországba küldetett. 1875-ben a temesvári állami népiskolához nevezték ki állami tanítónak. 1876-ban a dél-magyarországi tanítóegylet közgyűlésén ő tartotta az első magyar értekezést. 1879-től 1882-ig fennállott Dél-magyarországi Tanítóegylet Közlönyének szerkesztője volt. Főbb művei: 1861-ben a Szanter Antal által kiadott Népnevelők Kalauza című évkönyvben a gyermekjátékokról írt cikket. A magyar hangfokozat és még valami (Zenészeti L. 1862 ápr.). Magyar zeneirodalmi régiség (Gáti István zongoraiskolájáról) (Zenészeti L. 1862 jún. 19.); Igénytelen nézetek katholikus egyházi zenénk emelésének érdekében (Zenészeti L. 1863 ápr.), A népiskola hamupipőkéi - Kritikai eszmetöredékek a népiskolai oktatás köréből. Temesvár, 1890. Álnevei: Sándor József, Csetneky Gábor (Dél-magyarországi Tanítóegylet Közlönye 1880/2), Somogyi Sándor; jegye: y. r.
 
Felhasznált szakirodalom: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon.1-3. köt. Bp. 1982-85. 499 o.
Magyar írói álnév lexikon / Gulyás Pál. Bp. 1956. 107 o., 386 o., 401 o.
Új magyar életrajzi lexikon. 1-5. köt. Bp. 2001-2004. II. kötet 332 o

Konrád Ignác festő-és szobrászművész, a „ lovak festője”, született 1894. január 31-én Németújfalu, elhunyt 1969. február 23. Párizs.
Korai, ösztönös kísérletei után a helybéli gyógyszerészné segítségével talált először művelt patrónusra Kapun Ede számtartó személyében, aki másolási stúdiumokkal, természet utáni rajzolással alapozta meg a gyermek művészeti ismereteit. Ö ajánlotta be a 12 éves fiút Muszély Ágostonnak a szigetvári polgári rajztanárának. Első komoly tanulási időszaka két évig tartott a kiváló pedagógus-mester mellett, melynek öröksége, a természet és az érzelmek, mint kiindulópont, a precíz rajz, mint alapkövetelmény egész alkotói pályáját meghatározta.
1909-ben Konrád Ignác Budapesten, az Iparművészeti Iskolában folytatta tanulmányait díszítőszobrász szakon. 1912-ben átment a Művészeti Akadémiára(a mai Magyar Képzőművészeti Egyetem), hogy festészetet tanuljon Ferenczy Károly mestertől, melyet 1915-ben a bevonulása miatt elhagyott. 1914-ben önként jelentkezett a frontra. Kaposvárra vonult be, majd 1915. május 1-jén az orosz fronton harcolt. 
1916 augusztusában hadifogságba került. 1921-ben hazatérése után az Iparművészeti Iskolában kapott egy óradíjas tanári állást. A megélhetést keresve Alagon telepedett le, ahol a versenylovakat festette és mintázta. Tudását autodidakta módon és a mozgó lovak természet utáni megfigyelésével gyarapította. 1927-ben ment Konrád először Párizsba, Ralph Beaver Strassburger, híres amerikai versenyló-tenyésztő meghívására, hogy megfesse lovait.
A megbízás Angliára, Írországra és az Amerikai Egyesület Államokra is szólt. 1932-ben ismét az USA-ba utazott Mr. Kilmer meghívására. 1933-ban festette báró E. Rothschild lovának portréját. 1935-ben Magyarországra ment megfesteni Horthy Jenő lovát, mely 1935-ben megnyerte a Magyar Derbit.
1936-ban véglegesen visszaköltözött Magyarországra és letelepedett Alagon. Ott festett képeket Festetics hercegnek, melyek a Helikon Kastélyban, Keszthelyen vannak kiállítva.
1944  novemberben Ausztriába menekült feleségével és lányával,felesége rokonaihoz, ahol angol tisztekről portrékat készített. Fia az 1945-ös budapesti ostromnál eltűnt. 1948-tól haláláig Párizsban élt. Strassburger kizárólagos szerződéssel foglalkoztatta
John D. Schapiro, a Laurel Race Course elnöke, 1962-ben meghívta Konrádot az Egyesült Államokba, hogy az ottani híres lovakat fesse le gazdag gyűjteménye számára. De az erősen meggyengült egészsége miatt a művész nem tudott eleget tenni a kérésnek. Néhány portrén túl, csak a Zrínyi illusztrációs sorozattal foglalkozott, melyet a 400 éves szigetvári évfordulóra ajánlott fel.
2001-ben Kétújfaluban, szülőfaluja iskolája felvette nevét, és 2004-ben berendezett egy emlékszobát. Leánya, Hilda Konrad készített két filmet. A 2001-es „A lovak festője” a művész életpályáját mutatja be, a másik (2004), „A Szigeti veszedelem” című pedig Zrínyi Miklós hősi harcát illusztrálja Szigetváron 1566-ban a törökök ellen. A Duna Televízió mind a két filmet többször sugározta.

forrás: Hilda Konrád kézirata, www.konradignac.com